V�rv�r�s h�tv�ge

A vonat�llom�son kora reggel l�v�n nem voltak olyan sokan, csup�n egy id�s h�lgy �lt az egyik r�gi padon, ami b�r el�g ingatag �llapotban volt, arra t�k�letesen megfelelt, hogy egy, m�r r�g�ta v�rakoz� ember kipihenhesse mag�t rajta. Az eml�tett n� kez�t nyugodtan az �l�be helyezve, kih�zott h�ttal, b�szk�n �lt, a t�relmetlens�g�r�l csup�n a szeme �rulkodott, mely mikor a k�zeli torony tetej�n l�v� �r�ra tekintett, m�rgesen megcsillant. Arca nem t�kr�z�tt sok �rzelmet, �s b�r gyenge, �s t�r�keny alkata volt, a szigor� tekintete tiszteletet parancsolt. �sz haj�t szoros kontyban hordta a feje tetej�n, melyet, ha akart, sem tudott volna kibontani a friss, hajnali szell�. Test�t hossz�, fekete szoknya, �s s�t�t kab�t fedte. Nyak�ban egy ez�st, keresztet �br�zol� nyakl�nc volt, melyre ha r�vil�g�tott a nap, a visszaver�d�tt f�ny a sziv�rv�ny minden sz�n�ben pomp�zott. Alakj�t furcsa, s�t�t aura lebegte k�r�l, mely mintha minden k�zel l�v�nek b�natot, �s szenved�st akart volna hozni.

�gy �rezte, mintha az id� �loml�bakon j�rt volna, mert ak�rh�nyszor tekintett �jra �s �jra az �r�ra, az csak kicsivel t�bbet mutatott, mint az el�bb. Jobb elfoglalts�got nem tal�lva a peronon �ll� n�h�ny embert kezdte mustr�lni. Hozz� legk�zelebb egy fiatal h�zasp�r esett, akik boldogan mosolyogtak egym�sra, el�g volt egy pillant�st vetni r�juk, hogy a szeml�l� arc�ra is halv�ny mosoly sz�kj�n. Mellkasuk el�tt �sszekulcsolt�k a kez�ket, melyek vastag keszty�kbe voltak b�jtatva, tekintettel a cs�p�s, �szi leveg�re. Melegen mosolyogtak egym�sra, �s halk szeretleket suttogtak egym�snak. A padon �l� n� csak egy g�nyos mosollyal komment�lta a l�tottakat, �s tekintet�t tov�bb siklatta a vonatra v�r�k sor�n. Nem messze az el�bb bemutatott p�roson egy k�z�pkor�, szomor� arc� �zletember �llt, akire ha egy j� emberismer� tekintett, a f�l �let�t leolvashatta csup�n az arc�r�l. R�pillantva a szigor� tekintet� h�lgy arc�n lekicsinyl� arcvon�sok jelentek meg, mintha csak azt mondta volna, hogy egy embernek nem szabad ilyen sok �rzelmet kimutatnia, ak�rmekkora is legyen a baj – f�leg, ha az illet� f�rfi. Tov�bb vizsg�lva messzebb m�g l�tott egy n�t, aki egy hat�ves forma gyerek kez�t fogta. A gyerek mosolyogva ugr�ndozott �desanyja k�r�l, nem foglalkozva a rosszall� pillant�sokkal, amikkel a k�r�l�tte l�v�k mustr�lt�k.

Mikor megsz�lalt a bemond�n� hangja, hogy a vonat egy percen bel�l meg�rkezik, a padon �l� n� fel�llt, �s kecses l�ptekkel k�zelebb igyekezett, s val�ban, alig egy perc eltelt�vel egy hossz�, k�k sz�n� vonat f�kezett le el�tte. Csak egy rosszall� pillant�st vetett a vonatot bor�t� sz�mtalan graffitire, �s rajzra. Mikor az ajt� kiny�lt, az eddig csendes �llom�s megtelt zajjal, �s egy csoportnyi gyerek, valamint n�h�ny feln�tt sz�llt ki bel�le.

A legutols� ajt�n�l csak n�gy fiatal l�pett ki, �s l�tsz�lag egy�ltal�n nem igyekeztek a t�bbiekhez menni. Egyik�k egy szem�veges, fekete haj� fi� volt, aki komoly arccal magyar�zott valamit sz�ke, k�cos haj� oszt�lyt�rsn�j�nek. A l�ny r�veteg tekintettel b�logatott, �s b�r csillog�, z�ld szemeit a fi�ra emelte, l�lekben valahogy teljesen m�shol j�rt – de azt csak � maga tudja, hogy �ppen merre. Ut�nuk egy r�vid, barna haj� l�ny ugrott le a vonatr�l. Arc�n hihetetlen�l sz�les mosoly �lt, ami m�g akkor sem hervadt le, mikor az oszt�ly t�bbi tagja g�nyos, �s v�dl� szavakat k�ldtek a n�gyes fel�. Ellent�tben a kis csapat negyedik tagj�val - egy barna haj� �s szem� fi�val, akir�l els� l�t�sra m�g azt is mondan�nk, hogy a t�bbiekhez k�pest teljesen �tlagos -, aki ett�l s�rva ugrott a sz�ke haj� l�ny nyak�ba.
- Nincs semmi baj, Ryan – veregette meg a fi� v�ll�t Camille, a sz�ke l�ny. Ekkor m�r �gy t�nt, �jra a val� vil�gban j�rt, nem csak testileg, de lelkileg is.
- Igen, Ry, nyugi. Megverjem �ket? – csillant fel a szeme a csapat m�sik l�ny tagj�nak, Annie-nak, aki csak f�l szemmel tekintett t�rsaira, a m�sikkal m�r r�g a t�sk�ja legm�ly�n j�rt. – Hov� is tehettem – motyogta mag�ban, nem t�r�dve a t�bbiek �rdekl�d� tekintet�vel, hogy mit keres olyan l�zasan. N�h�ny hossz� m�sodperc ut�n v�g�l el�h�zott egy nyal�k�t, melyet megszabad�tva r�zsasz�n csomagol�s�t�l r�gt�n a sz�j�ba vett.
- Ann, a vereked�s nem megold�s, te is tudod – sz�llt be a besz�lget�sbe a szem�veges fi�, Tyler is. – Mellesleg abba k�ne hagynod a folytonos nyal�k�z�st, mert nem tesz j�t a szervezetednek. Ha t�l sok nyal�k�t eszel, a fogaid is alaposan megromolhatnak, �s…
- J�l van, el�g volt a hegyi besz�db�l, meg�rtettem. Egy�bk�nt meg mit csin�ljak, matekozzam le �ket? �n nem vagyok te, a vereked�s igenis megold�s – okoskodott Annie, �s hogy m�g jobban megalapozza az elm�lete helyess�g�t, hevesen b�logatni kezdett hozz�.

zony�ra m�g sok�ig folytatt�k volna, de ekkor odal�pett hozz�juk az id�s h�lgy, aki t�rt�net�nk kezdetekor a padon �lt.
- �rt�keln�m, ha abbahagyn�tok a veszeked�st, �s ez a tov�bbiakra is igaz. Az oszt�lyotok �gy d�nt�tt, hogy ti lesztek azok, akik az �n sz�llod�mban sz�lltok meg, mivel ahol �k lesznek, nincs el�g hely. Jegyezz�tek meg, nem t�r�k semmif�le hangoskod�st a h�zamban, ez�rt jobban teszitek, ha csendben maradtok. Nagyon nem szeretem a csintalan k�lyk�ket!
- �rtett�k – felelt�k k�rusban.
- Rendben van. A tov�bbiakban elv�rom, hogy Jelanie asszonynak sz�l�ts�tok. A t�bbiek nem messze lesznek t�letek, a programokra egy�tt mentek, de csak h�tf�t�l. Tekintve, hogy ma p�ntek van, a h�tv�g�tek szabad, �gy eredetileg azt csin�lhattak, amit akartok, de ha b�rmi rendbont�s lesz ezalatt a h�zamban, az utc�n alszotok.
- �rtett�k, Jelanie asszony – felelte Annie n�mi k�tked�ssel a hangj�ban. Az id�s n� tekint�lye ekkorra a t�bbieket m�r annyira megr�m�tette, hogy meg sem tudtak sz�lalni, a csapat legb�trabbja is csak nehezen tudott sz�hoz jutni.

Az �t tov�bbi r�sz�t csendben tett�k meg, s b�r a fiataloknak lett volna mir�l besz�lni�k, Jelanie asszony jelenl�t�ben nem mertek megsz�lalni. R�vid s�ta ut�n egy romos �llapotban l�v� h�z el� �rtek, mely m�g�tt s�t�t erd� volt. A h�z k�r�l l�v� kis kertben k�l�nf�le vir�gok sorakoztak rendezetlen sorrendben, mintha valaki csup�n elejtette volna �ket, �s �j hajtottak ki. K�zvetlen�l a kapu mellett kisebb-nagyobb szikl�k sokas�g�t hordt�k �ssze, melyek k�zt n�v�nyek b�jtak ki, �s b�k�k ugr�ndoztak.
- Az ott borosty�n? – Camille b�szk�n tekintett az egyik n�v�nyre, �gy gondolv�n, hogy eltal�lta a nev�t. Mint sok minden m�shoz, a n�v�nyekhez sem �rtett, �gy mindig nagy �r�m �rte, ha valami okoss�got ejthetett ki a sz�j�n. A t�bbiek csak egy f�radt mosollyal nyugt�zt�k a l�ny buzg�s�g�t, s csak mikor hall�t�vols�gon k�v�lre �rt, akkor jegyezte meg Tyler halkan.
- Az egy mezei kat�ng.
- El ne mondd neki! – figyelmeztette Annie, b�r tudta, hogy a fi� is ugyanolyan j�l ismeri a f�lig francia l�nyt, mint �. Camille egy �ve ker�lt az oszt�lyukba, �s eleinte mindenki k�r�lrajongta, mint minden �j di�kot, azt meg f�leg, aki egy h�res, francia divatc�g vezet�j�nek a l�nya. Azonban ez a n�pszer�s�g nem tartott tov�bb p�r napn�l, de ez az id� �ppen el�g volt arra, hogy megtudj�k, Camille semmit sem �r�k�lt �desanyja esz�b�l, �s ha egy gazdag �tterembe vinn�k, f�l� lenne, hogy a frissen facsart narancsl� helyett a k�zmos� vizet inn� meg – �s m�g jobban is �zlene neki. �gy t�rt�nt az, hogy a l�ny beker�lt az � kis csapatukba, a kik�z�s�tettekhez, akiknek b�r voltak hib�ik, m�gis eredeti szem�lyis�gek voltak, nem j�tszottak meg semmit – �nmaguk lehettek. A t�bbiek folyton csak kig�nyolt�k �ket, pedig alig tudtak r�luk valamit: �k csup�n a rossz tulajdons�gaikat fedezt�k fel, arra nem ford�tottak id�t, hogy a j�kat is �szrevegy�k, ami m�g t�bb is volt, mint a rossz. Lehet, hogy Camille nem volt okos, de ha valakinek volt valami baja, hozz� mindig fordulhatott, mert biztos volt, hogy egy nagy adag s�letlens�g mellett egy kis boldogs�got is kaphatnak. Tyler volt a csapat esze, minden probl�m�ra tudta a v�laszt – m�g akkor is, ha n�ha t�lz�sba vitte az okoskod�st. Ryannek szinte nem is lehetett olyan sportot mondani, amit nem ismert, �s a legt�bb�l j� is volt. Ha sportverseny ker�lt sz�ba, � volt az els�, akit�l mindenki a legt�bbet v�rta el, s v�g�l senki sem csal�dott – mindemellett viszont z�rk�zott volt, �s nagyon �rz�keny. S v�g�l a negyedik szem�ly, Annie, aki mindig mosolygott, energikuss�ga nem ismert hat�rokat – de ha arra ker�lt sor, rettent� forr�fej�, �s r�gt�n a vereked�st v�lasztotta.

- Mire v�rtok, gyertek m�r! – sz�lt r�juk Jelanie, aki m�r a bej�rati ajt� el�tt �llt. A fiatalok meggyors�tott�k a l�pteiket, �s nem sokkal k�s�bb m�r ott �lltak az el�szob�ban. A h�z bel�lr�l sem n�zett ki jobban, a falon m�r t�bb helyen lekopott a vakolat, a b�torokat t�bb centis porr�teg fedte, a sz�nyegek kifakultak, �s csakugyan porosak voltak. – Nekem el kell mennem m�r napra, de h�tf�re vissza�rek. Addig az unokah�gom fog �gyelni r�tok. – Ezzel az id�k�zben mell� �rt fiatal n�re mutatott. A fiatalok �rdekl�dve n�zt�k az unokah�got, aki cseppet sem hasonl�tott Jelanie asszonyhoz. Az id�s h�lggyel ellent�tben az � arca sug�rzott az �r�mt�l, komor, s�t�t ruh�k helyett vir�gmint�s szokny�t viselt.

- �dv�z�llek titeket. Rem�lem j�l fogunk sz�rakozni – sz�lalt meg csilingel� hangon. Ha valaki els�re r�n�z, bizony�ra azt gondolja, hogy � a megtestes�lt t�k�letess�g. Ha valaki ismer olyan embert, aki els� l�t�sra ilyesf�le gondolatokat kelt minden szeml�l�ben, az felt�tlen�l sz�ljon nekem. – A nevem Lynn, ha b�rmi probl�m�tok akadna, csak sz�ljatok nekem. Most pedig k�vessetek, megmutatom a szob�tokat.

- K�sz�nj�k – felelt a t�bbiek helyett is Ryan, akin tiszt�n l�tszott, hogy els� l�t�sra megbabon�zta a fiatal n�. A gyerekek b�tortalanul k�vett�k Lynnt, egyed�l Annie volt az, aki vid�man ugr�ndozott, s k�zben minden �rdekesnek t�n� t�rgyat a kez�be vett – nem t�r�dve a t�bbiek rosszall� pillant�saival.
- �, majdnem elfelejtettem mondani – sz�lt Lynn kedveskedve – a padl�sra ne menjetek fel, mert nem t�l biztons�gos. Nagyon r�g volt fel�j�tva a padl�, f�l�, hogy leszakadna, ha m�g t�bb megterhel�s �rn�. Egy�bk�nt is csak �rt�ktelen lomok, �s kacatok vannak ott.

Az eb�dl�asztaln�l fesz�lt csend volt, amit �gy t�nt, senkinek sincs kedve megt�rni – eg�szen addig, m�g meg nem jelent a n�gy fiatal. Annie, szok�s�hoz h�ven, kez�ben egy nyal�k�val, vid�man ugr�ndozott, mik�zben az arc�n a megszokott mosoly ter�lt el. Tyler csak f�l szemmel figyelt Camille szok�sos besz�d�re valamif�le misztikus dologr�l, de a tudat�t teljess�ggel a kez�ben tartott k�nyv foglalta le. Egyed�l Ryan volt az, aki f�l�nken mosolyogva k�sz�nt�tte az asztaln�l �l�ket, akik m�g ezut�n sem voltak k�pesek felold�dni, mintha csak valamif�le s�t�t aura lengte volta k�r�l �ket. Arcukon f�lelemmel teli bizonytalans�g ter�lt el, mely teljesen ellent�tes volt az akkor megjelen� Lynn�vel.
- J� est�t mindenkinek – k�sz�nt�tte a n�pes t�rsas�got szok�sos mosoly�val. – Valami gond van?
- Itt van – sz�lalt meg c�rnav�kony hangon az egyik vend�g. Els� megl�t�sra egy k�nyes, hat�rozott n�nek t�nt, aki ezen az est�n mintha elvesztette volna a szem�lyis�g�t. Az asztal alatt szorosan fogta f�rje kez�t, mintha csak att�l f�lt volna, hogy hirtelen egy �rv�ny mag�ba sz�vja.
- Kicsoda? – Lynn, �s a fiatalok r�sz�r�l �rtetlen pillant�sok sorozat�t kapta, m�g a t�bbiek mindentud� tekintetekkel bomb�zt�k �ket.
- A bo…bo… - dadogta.
- Ne mondd ki! – cincogta egy g�nd�r, v�r�s haj� n�, aki Lynnel szemben foglalt helyet. Az � arc�n is tiszt�n l�tszott a r�m�let, melyet csak �k tudj�k, mi v�ltott ki bel�l�k. �gy t�nt, hogy � egyed�l �rkezett, b�r felt�n�en sokszor pillantott a mellette �l� f�rfira, aki szigor� testtart�sban, kih�zott h�ttal �lt. Katon�s arcvon�sain a f�lelem legkisebb jel�t sem lehetett felfedezni, nem �gy, mint a kez�n, amiben meg-megremegett a villa. Mikor ezt � is �szrevette, letette a kez�b�l, �s komoly arccal fordult szembe Lynn �rtetlen tekintet�vel.
- A boszork�ny �jra megjelent – jelentette ki hat�rozottan, b�r a v�g�re kiss� megremegett a hangja.

- Ez butas�g, boszork�nyok nem l�teznek! – r�zta a fej�t Lynn szem�ld�k r�ncolva.
- Igenis l�tezik! Jelanie asszony h�ga minden �vben �jra, �s �jra megjelenik, mikor sok lesz itt a vend�g, hogy sorba meg�lje �ket! – A fekete haj� n� �gy t�nik, ekkor d�nt�tt �gy, hogy ink�bb marad a hat�rozott, �s ez esetben zaklatott szerep�ben, mintsem hogy a f�rje �lel� kez�re b�zza mag�t.
- De h�t �vek �ta itt dolgozom, �s m�g sosem t�rt�nt semmi. – Lynn m�g mindig nem hitt nekik, ez t�ny. Kezeit a mellkasa el�tt �sszekulcsolta, �s makacsul n�zett szembe a t�bbiekkel.
- R�gi legenda, t�bb mint t�z �ve t�rt�nt a legutols� csap�s. Azt hitt�k, m�r r�g v�ge van, ez�rt mert�nk idej�nni – magyar�zta a f�rj.

- Hol van Camille? – A hirtelen be�llt cs�ndet Tyler zavarta meg eme k�rd�s�vel, melyre mindenki felkapta a fej�t.
- �s hol van Gracie?
- Az meg kicsoda? – �rdekl�d�tt Annie.
- Az a sz�ke haj� n�, aki az el�bb m�g itt volt. Itt �lt mellettem – mutatott a maga mellett l�v� sz�kre a szigor� f�rfi, mire mindenki a sz�kre n�zett. Az arcvon�suk hihetetlen gyorsas�gban v�ltott �t k�l�nb�z� �rzelmekre, s v�g�l mind az ijedt arcn�l d�nt�ttek. A sz�k h�tt�ml�j�r�l k�v�r cseppenk�nt folyt a v�r a padl�ra. Csak egy pillanat telhetett el �gy, mert ezut�n egy hangos sikolyra kapt�k fel a fej�ket, amit a h�rom di�k azonnal felismert: Camille volt.

Emberenk�nt �lltak fel, s rohantak az emeletre, ahonnan a hangot hallott�k.
- Ez Gracie szob�j�b�l j�n! – Egy eg�sz t�meg indult meg az adott ir�nyba. Percekkel k�s�bb m�r mind az ajt� el�tt tolongtak – mivel az z�rva volt.
- Camille, nyisd ki! - sz�longatta bar�tn�j�t Annie, de �gy t�nt, hi�ba. Semmi nyom nem utalt arra, hogy lenne valaki a szob�ban – persze azt kiv�ve, hogy az ajt� z�rva volt, �s az el�bb sik�t�s hallatszott.
- �lljatok f�lre – parancsolta a komoly f�rfi.
- Mire k�sz�lsz, Tom?
- Bet�r�m az ajt�t. Sajn�lom, Lynn, majd kifizetem, de ez most s�rg�s, erre te is r�j�hett�l m�r. – Az eml�tett b�lintott, Tom pedig teljes erej�b�l az ajt�ba r�gott, ami val�ban be is t�rt.

Ahogy bementek a szob�ba, az els�, amit megpillantottak, az a rengeteg v�r, mely legink�bb Graciet vette k�r�l.
- Mi t�rt�nhetett? – k�rdezte remeg� hangon Lynn.
- Nyilv�nval�an gyilkoss�g. Biztos vagyok benne, hogy a boszork�ny m�ve. – A fekete haj� n�, Clara nagyokat b�logatott eme megsz�lal�sa mellett, hogy m�g hihet�bb� tegye �szrev�tel�t. A t�bbiek mind egyet�rtettek vele, egyed�l Tyler volt az, aki gyan�san m�regette a v�res testet. Kis haboz�s ut�n el�sz�r a hozz� k�zelebb es� Gracie-hez ment, s a nyak�ra tette a kez�t.
- Halott. – R�m�lt sikolyok hangzottak fel, holott ezt m�r az els� pillanatt�l fogva tudt�k, hogy bel�ptek a szob�ba. Ezut�n Tyler Camille-hez ment, s ugyanezt megism�telte. – � csak el�jult.
- Szerencse – l�legzett fel a v�r�s haj� n�.
- Mi az, hogy szerencse? – csattant fel Clara – nyilv�nval�, hogy a boszork�ny mindannyinkkal v�gezni akar. Ezt nevezed te szerencs�nek. Ron, most azonnal hazamegy�nk, nekem fontosabb az �letem, mint holmi nyaral�s. – S ezzel az ajt� fel� indult, de egy rekedt hang meg�ll�totta.
- Ne menjen! – Clara visszafordult, �s d�h�sen n�zett az im�nt megsz�lal� Annie-ra.
- Mi�rt ne menjek?
- Ezt n�zze – mutatta meg a kez�ben l�v� pap�rt. – Ezt a boszork�ny �rhatta. Aki elhagyja a h�zat, arra a hal�ln�l is rosszabb v�r – olvasta.
- Ez azt jeleni, hogy nem mehet�nk el?
- Nyugodj meg, Vendy – nyugtatta Tom a v�r�s haj� n�t.

****

Az �jszaka csendbe borult, de a nyugtalans�g nem sz�nt meg. Mindenkinek csak Gracie holtteste j�t a fej�ben, �s az, hogy vajon mi t�rt�nhetett. Camille mint kider�lt, csak a sokkt�l �jult el, reggelre nem lesz semmi baja. A cs�nd egyre nyomaszt�bb lett, senki sem mert aludni. Mind �bren v�rtak, mintha csak meg�rezt�k volna a k�zeled� vesz�ly el�szel�t. Mikor hajnali egyet �t�tt az �ra, vel�tr�z� sikoly zengte k�rbe az eg�sz h�zat, amire mindenki felfigyelt, s ijedten ugrottak ki az �gyb�l, egym�shoz rohanva. A bej�rati ajt� el�tt tolongtak, s remegve v�rtak, hogy mikor t�rt�nik valami.

Tyler �sszeh�zott szemekkel figyelt, hogy kik jelentek meg, �s kik nem.
- Hol van Clara, �s a f�rje? – k�rdezte kisv�rtatva.
- Nem tudom – r�zta a fej�t Tom. – Lynn, te �rt�l ide els�k�nt, ugye?
- Igen.
- Nem vett�l �szre valami furcs�t?
- Nem. �pp, hogy ide�rtem, m�r j�tt�l te is, majd sorban a t�bbiek…
- Azt n�zz�tek – mutatott ki az ablakon Annie. Mindenki kin�zett, majd m�r csap�dott is ki a bej�rati ajt�, s emberenk�nt rohantak oda a v�resen fekv� Clar�hoz. Annie a nyak�ra tette a kez�t, majd ijedten �llap�totta meg – � is halott.
- De hol van a f�rje? – h�zta fel a szem�ld�k�t Ryan. – Az nyilv�nval�, hogy sz�kni akart, ez�rt a boszork�ny meg�lte. Egyenest a kapu fel� akart szaladni, hogy ott kimenjen, de a boszork�ny �ld�z�be vehette, majd meg�lte.
- Azt hiszem, �n m�r sejtem, hogy mi folyik itt – sz�lalt meg hirtelen Tyler, mire mindenki meglepetten n�zett r�. – Nincs itt semmif�le boszork�ny. A gyilkos itt van k�zt�nk.
- Micsoda? �s ki az? – �rdekl�d�tt Tom.
- Milyen hirtelen v�laszolt�l. Biztos, hogy te vagy az! – ki�ltotta Annie.
- M�g semmiben sem vagyok biztos, tov�bbi nyomoz�sra lesz sz�ks�g.
- De mire gondolsz, ki lehetett? – k�rdezte Lynn.
- �gy gondolom, hogy a f�rje, Ron. L�thattad, hogy mennyire elutas�t� volt a feles�ge, biztosan ez�rt akarta �t meg�lni. �gy gondolom, hogy Gracie r�j�hetett mindenre, ez�rt �lte meg. A bosozrk�ny legend�j�t haszn�lta, hogy megt�vesszen minket. Tudta, hogy Clara sz�kni akar majd, ez�rt amikor megpr�b�lt elmenni – term�szetesen egyed�l -, zs�kutc�ba csalta, �s meg�lte.
- Ez nekem nem vil�gos. T�l sok itt a k�rd�s, r�ad�sul Graciet semmik�pp se tudta volna meg�lni, hiszen v�gig itt volt vel�nk. – r�zta a fej�t Tom.
- Ez az, ami ut�n m�g nyomoznunk kell. Els�k�nt a padl�sra kell felmenn�nk.
- De h�t az vesz�lyes! – csattant fel Lynn.
- Viszont nagyon fontos. Majd �vatosak lesz�nk. Ugye, sr�cok? – A t�bbiek izgatottan b�lintottak.

El is indultak a padl�s fel�, Lynn minden szav�t figyelmen k�v�l hagyva, miszerint nem t�l j� �tlet. Egy keskeny csigal�pcs�n kellett felmenni, ami val�ban nem volt t�l biztons�gos, ugyanis rengeteg foka hi�nyzott a hely�r�l, s ilyenkor j�kora l�p�sekkel kellett �tl�pni�k.

Tyler c�ltudatosan ment az ablak fel�, s el�gedetten mosolyogva �llt meg. A t�bbiek is �gy tettek, b�r �k �rtetlen�l b�multak a fi�ra.
- Mi az, r�j�tt�l? Hol van Ron? – k�rdez�sk�d�tt Camille.
- Ott – mutatott az egyik sarokba, ahol egy nagy doboz �llt.
- Mit besz�lsz? Ez csak egy doboz! – k�telkedett Lynn.
- Akkor most azt hiszem, j�het a val�di magyar�zat.
- A val�di? – ism�telt�k meg a szav�t.
- Igen. El�sz�r szeretn�m megmutatni, mi van a doboz m�g�tt. – Ezzel eltolta azt, s m�g�tte egy alig egy m�teres ajt�t fedeztek fel. – Ez itt egy r�gi korb�l k�sz�lt kamra. R�gen mindenkinek volt egy ilyenje a padl�son, s ide rejtett�k azokat a fontos dolgokat, amelyeket a h�bor� idej�n nem akart�k, hogy ellopjanak. – Tyler megragadta a kilincset, s nagyot r�ntva rajta kinyitotta az ajt�t.
- Mi van bent? – k�rdezte Lynn.
- Ron holtteste.
- Hogy mi?
- J�l hallott�tok. Az el�bbi magyar�zatom csup�n elterel�s volt annak �rdek�ben, hogy az igazi elk�vet� elb�zza mag�t. Nem Ron volt a tettes, � a feles�g�vel egy�tt menek�lni pr�b�lt, s ekkor halt meg. Az igazi gyilkos… te vagy!

Mindenki odafordult, amerre Tyler mutatott – egyenesen Lynre.
- Hogy �n? – lep�d�tt meg a fiatal n�.
- Igen, te!
- De h�t hogy lehetn�k �n? Hiszen mindig veletek voltam!
- Nem eg�szen. Kezdj�k az elej�n, ami az eb�dl�ben t�rt�nt. M�r mindenki meg�rkezett, csak te, �s Gracie nem. Ez m�g nem lenne gyan�s, mert Camille sik�t�s�t m�r akkor hallottuk, mikor te m�r lent volt�l. Csakhogy te el�sz�r Gracie szob�j�ba ment�l, �s meg�lted �t, majd ezek ut�n lement�l, hogy ne t�nj�n fel senkinek sem a k�s�sed. Camille sz�k�t m�r alapb�l bekented v�rrel, amit � azonnal �szrevett, �s felment, hogy �tcser�lje a p�l�j�t. Mikor fel�rt, �szrevette, hogy Gracie ajtaja nyitva van, ez�rt bement, hogy megn�zze, mi van ott. Mikor megl�tta a halottat, r�gt�n sikoltozni kezdett, majd el�jult a hirtelen j�tt sokkt�l. Mi felment�nk, de az csak nekem t�nt fel, hogy te nem vel�nk egy�tt ment�l, hanem egy r�videbb �ton. N�lad jobban senki sem ismeri a h�zat. Gyorsan bez�rtad az ajt�t, majd �gy csin�lt�l, mintha te is csak akkor �rt�l volna oda, amikor mi. Camille-re akart�l kenni mindent.
- Badars�g! Ha ez m�g lehets�ges is lett volna, akkor mi van Clar�val, �s Ronnal?
- Az is nagyon egyszer�. Mikor l�ttad, hogy menek�lni pr�b�lnak, meg�lted �ket, �s arra is sz�m�tott�l, hogy Clar�nak m�g futja majd egy sikolyra. Ronnal felm�szt�l arra a k�t�lre, ami ide van er�s�tve az ablak mell�, majd bepr�selted �t ide. V�gezet�l pedig leszaladt�l a l�pcs�n, mivel a l�pcs�h�z ajtaja pont a bej�rat mellett van. Ekkor �rkezt�nk meg mi is.

- El lehetetlen! Nincs semmi bizony�t�kod! – ki�ltotta Lynn.
- Dehogynem. A fegyvert nem volt id�d elrejteni, ez�rt az m�g mindig ott van a zsebedben. – Ezzel egy zsebkend�vel Lynn zseb�be ny�lt, �s kivett bel�le egy pisztolyt.
- Ez lehetetlen… - lep�d�tt meg Vendy. – De h�t mi�rt? Olyan rendesnek t�nt�l.
- Mindennek Jelanie a hib�ja! Idek�nyszer�t engem minden egyes ny�ron, hogy vigy�zzak a dr�gal�tos vend�geire, mik�zben tudja, hogy ut�lom ezt, ahogy �t is. Az � hib�ja, hogy Julie meghalt!
- Julie?
- A h�ga. �t mindig is kedveltem, de volt egy betegs�ge, amit meg lehetett volna gy�gy�tani, csak nagyon sokba ker�lt. Akkor nem adott nek�nk p�nzt, hogy kifizess�k, �gy meghalt. Hi�ba mondja, hogy b�nja, �n tudom, hogy nem �gy van!

****

�gy t�rt�nt az, hogy v�g�l minden rendben lett. Kider�lt, hogy a boszork�ny nem l�tezik, Lynnt letart�ztatt�k, s a n�gy fiatal boldogan csatlakozott az oszt�ly t�bbi r�sz�hez, az�ta is titkolva, hogy milyen kalandokat �letek �t azon a h�tv�g�n, mikor abban a rejt�lyes h�zban voltak. Egy sz�t sem sz�ltak arr�l a gyilkosr�l, aki egy szel�d, fiatal n� test�ben �l, de k�t �jszaka alatt h�rom embert is meg�lt – s ha �k nem lettek volna, a t�bbiek is �gy j�rtak volna. Nem v�rtam elismer�sre, �gy azt�n nem is kaptak. Ahogy azt Camille is mondan�, a j� dolgokat nem kell megv�ltoztatni, csak a rosszakat, �s nekik ez az �let t�k�letesen megfelelt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s